Gaál Antal Balatonfüreden élő szerző számos verseskötet után immáron második alkalommal jelentkezik rövid, prózai írásaival. Rövid elmélkedései, izgalmas eszmefuttatásai, karcos gondolatai mind-mind a hétköznapi életben megtörtént eseményekre épülnek.

"...ne tagadjuk, gépiesedünk, anyagiasodunk minden fronton, s bár nem valljuk be, lassan-lassan elvesztjük méltóságunkat. Az "alkonyat" idejét éljük. Gaál új kötetében is önvizsgálatra serkenti az olvasót. Gyűjteményében persze "derűsebb" fejezeteket is találunk, például a versírás műhelytitkairól, vigaszt nyújtó hatásáról, a Magyar Kultúra Napja fakuló üzenetéről és a könyvek évenként visszatérő, de egyre inkább zsibvásárnak tűnő, irodalmi összefonódásoktól tarka ünnepéről. Végül elmeséli, hogy az állampárt rendőrsége hogyan kísérelte meg ügynökké való beszervezését. Beszámolója magántörténelmi dokumentum; szenzibilis képet kapunk a lelki terror primitív fortélyairól.
Gaál Antal nem hisz a véletlenekben. Minden egyes jegyzete intő jel, elharapódzó visszásságokat, kollektív érdekek által motivált visszaéléseket vet fel soraiban. De az egyetemes kérdés egyelőre megválaszolhatatlan: Észhez térünk-e valaha is?" (Kellei György)