"A könyvben olyan az eddig ismerteken túl - források kerülnek bemutatásra, melyeket írójuk nem a publikumnak szánt. A leveleket olvasva több irányból is betekintést nyerhetünk egy híres politikus életébe, aki a kiegyezés korától Gömbös Gyula miniszterelnökségéig rivaldafényben állva, különböző ellenzéki és kormányzati pozíciókban aktív szereplője és formálója volt a magyar történelemnek, több mint hat évtizeden keresztül. Cselekedeteivel, beszédeivel szélsőségesen megosztotta kortársait a dualizmus korában, hogy az 1920. január 16-án elmondott védőbeszéde következtében a revizionizmus jegyében a Horthy-korban kultusz alakuljon ki körülötte. A történész feladata, hogy a megosztottság és az azt követő össznemzeti kultusz körüli kérdéseket megválaszolja, és objektíven mutassa be a történelem szereplőjét, illetve általa a korszakot is, melyben élt és tevékenykedett. Ennek egyik első és legfontosabb lépése a primer források összegyűjtése, melyek Apponyit nem úgy mutatják be, amint önmagát a képviselőház, a delegáció, az Interparlamentáris Unió közgyűlésén, vagy éppen egy karitatív egyesület adománygyűjtő rendezvényén láttatni kívánta és ennek megfelelően fellépését, beszédét tudatosan megtervezte.

Magánéletéről tájékoztató sorait böngészve az a benyomása támadhat az olvasónak, hogy ott ül Apponyi dolgozószobájában, családtagjaival sétál az éberhardi kastélyparkban, részese a birtok felügyeletének, pénzügyi gondjai orvoslásának, együtt imádkozik vele, osztozik örömében és fájdalmában. Ismerjük hát meg a méltóságos urat!"