Ignotus kritikusi, esszéírói tevékenységének irodalom- és eszmetörténeti megítélését néhány, kevesek által észlelt

paradoxon határozza meg a mai napig. Látszólag kevés olyan alakja van a Nyugatot megelőző, majd a Nyugathoz

kapcsolódó irodalmi megújulásnak, akit az irodalomtörténet eszközeivel pontosabban "be tudnánk mérni", mint őt.

Tudjuk róla, hogy az irodalom autonómiájának harcosa volt a politikával, vagy legalábbis a rosszhiszemű politikai

befolyással szemben. Tudjuk azt is, hogy világnézetét liberalizmusa határozta meg, amelynek alapelve volt az

egyéniség joga a szabad kibontakozáshoz. Irodalomszemléletének állítólagos "impresszionizmusát" is ebben az

összefüggésben érthetjük meg. A mélyebb vizsgálódás ugyanakkor kimutathatja, hogy Ignotus kritikusi gyakorlatát

valójában átgondolt elméleti megfontolások vezérelték. A kötet célja ennek az elméleti háttérnek a feltárása,

valamint az "impresszionistának" nevezett irodalomszemlélet problematikájának elméleti igényű újragondolása.