2001 ​októberében jelent meg a Balassi Kiadó gondozásában II. Piusz pápa feljegyzései címmel egy különösen érdekes és fontos könyv.
A 650 oldalas, két kötetes kiadvány – mely 12 „könyvre”, azon belül újabb kisebb, 30-50 egymással össze nem függő részekre, esszékre tagozódik – tartalomjegyzéke rögtön igazolja az érdekes jelzőt. Olyan izgalmas témákra utal, mint „A skótok különféle szokásai”, A Sarenta-völgy leírása, lakóinak életmódja”, „Konstantinápoly eleste”, „Firenze kezdetei, története, pártjai …, jeles emberei… és épületeinek nagyszerűsége,… Ünnepi rendezvények”, „A magyarok beszéde és Piusz válasza”, „Az armagnaci gróf vérfertőző viszonya”, „A timföld felfedezése és az ebből származó mérhetetlen haszon”, „Indulás Viterbóba. A város szépsége. Milyen útvonalon mentek?”, „Futóversenyek. A győztesek jutalma”, „Kasztília királya elfoglalja Gibraltárt”, „A törökök hadjárata a magyarok és mások ellen. Istentelenek győzelme”. Az idézetek, a „könyvek” kisebb részeinek hosszabb felsorolása nem véletlen, hiszen ha egy könyvesboltban meglátjuk a "feljegyzéseket”, szerzőjének, II. Piusznak a nevét – aki római egyház egyik XV. századi első embere volt – és a címet, bizonyára nem gondolunk arra a tartalmi gazdagságra, amelyre ezzel a válogatással próbáltam a figyelmet felhívni. Ha azonban a könyvesbolti észrevételen túl valaki kezébe is veszi a kiadványt, akkor viszont olvashatja a borítón a könyv egyik fordítójának, Boronkainé Bellus Ibolyának a közlendőit, aki fontosnak tartotta a kiadvánnyal kapcsolatban megjegyezni: „A fölényes műveltségű, páratlan politikai éleslátással megáldott egyházfő nemcsak a pápai hivatalában alkotott maradandót. Történelmi műve jelentős forrás, amelynek irodalmi értékei is vitathatatlanok…” A Feljegyzés forrás, a középkor, a XV. századi Európa megismerésének legkülönbözőbb területeire, gondolhatunk akár gazdaság-, mentalitás-, vagy a hétköznapok történetére. Éppen ezért tartottam az érdekesség kiemelése mellett fontosnak is II. Piusz pápa könyveit, mert a ma oly sokat emlegetett társadalomtörténethez jelent új forrást. Újat, mert a könyv, a Feljegyzés – a „Commentarii” – magyarul most olvasható először.