A johanniták (vagy Jeruzsálemi, rodoszi és máltai Szent János szuverén ispotályos rend, Szent János rend) egy keresztény szervezet, egyházi lovagrend, amely amalfi ispotályként kezdte működését Jeruzsálemben 1080 körül, hogy a szegény, beteg és sebesült keresztes lovagokat ápolja, gyógyítsa. Miután az első keresztes hadjárat megindult, vallási-katonai renddé alakult, saját regulával. Miután az iszlám erők visszafoglalták a Szentföldet, a rend Rodosz szigetére került, majd később Máltára.

Magyarországon az első források szerint a johannitákat II. Géza király telepítette le elsőként Esztergomban 1147-ben, azonban az ide vonatkozó oklevelek többsége elveszett. A mai hazai történeti kutatás úgy véli, hogy az Esztergomi-Szentkirályi ispotályos konvent önálló intézmény volt.