Mária Terézia elnehezedett, nyájas, cukormázzal bevont úrnője volt országainak, ugyanakkor kérlelhetetlen nevelő és
uralkodó, aki konzervatív nézeteivel kudarcot vallott saját gyermekeinél. Szerető hitves és jó anya is volt, magánemberként pedig mélyen érző és sebezhető asszony. Talán éppen ebben rejlik töretlen népszerűségének titka: a mai olvasó számára is megmaradt emberi közelségben, mert képes volt kellő önkritikával és iróniával szemlélni önmagát s a látottakat őszintén feltárni.