Az Osl nemzetségből származó Kanizsai család gazdag középkori irathagyatékának egyik legszebb darabja az a közel sem teljes, a középkori Magyarország területéről mindazonáltal mégis a legrégebben fennmaradt főúri számadáskönyv, amely a Kanizsaiak három nyugat-dunántúli váruradalmának (Sárvár, Kapuvár, és Léka) 1520 és 1522 között napi részletességgel vezetett uradalmi könyvelését tartalmazza. A latin nyelvű számadáskönyv elsősorban a késő középkori vidéki Magyarország hétköznapjait reprezentáló gazdaság- és művelődéstörténeti adatokban bővelkedik, ám gazdag személynévanyaga révén a korabeli Vas és Sopron megyei jobbágyság névadási-névhasználati szokásaiba is betekintést enged.