A Nagy Imre által szerkesztett monumentális munka, a hétkötetes Anjoukori okmánytár (Budapest, MTA Könyvkiadó Hivatala, 1878-1920) hatalmas kutatómunka eredménye volt. Az első hat kötet 1878 és 1891 között jelent meg, ezt követte az utolsó kötet (Tasnádi Nagy Gyula szerkesztésében), némi késéssel 1920-ban. A latin címén Codex Diplom. Hungaricus Andegavensis nevű gigászi mű 1301-től 1359. március 31-ig tartalmazza időrendi sorrendben a különböző okmányokat, szokás szerint latin nyelven. Az Árpádkori okmánytár mintájára kezdődött kutatómunka arra irányult, hogy minden, addig kiadatlan okmányt feltérképezzenek és összegyűjtsenek, részletesen bemutatandó ezen időszak történetét, különös tekintettel a politikatörténetre, a vármegyékre, az egyházi és világi hatóságokra s a fontosabb családokra, tisztviselőkre. A források nagy része eredetiben a Magyar Országos Levéltárban található. Az első kötet a Károly Róbert Magyarországra érkezésétől Csák Máté haláláig terjedő időszak forrásait tartalmazza, ezt követi az 1332-ig tartó második kötet. A harmadik kötet az 1333 és 1339 (az Anjou-Piast házassági szerződés éve) közötti időszak okmányait tartalmazza, a negyedik az 1340 és 1346 közöttieket (átívelve Nagy Lajos időszakába), az ötödik 1347-től 1352-ig (a nápolyi béke évéig), a hatodik 1353-tól 1357-ig (Zára elfoglalásáig) lévő időszak forrásait közli. Az utolsó kötet az 1358. január 1-e és az 1359. március 31. közötti okmányokat tartalmazza. Minden okmányt rövid magyar nyelvű bevezető előz meg, melyből megtudhatjuk az egyes források fontosabb információit. A kötetetek részletes név- és tárgymutató zárja.