A piarista tanár és történész Magyarország 14. századi történelméről szóló összefoglaló munkája először 1923-ban, a Szent István Társulat gondozásában jelent meg. A szegedi és a budapesti egyetemen is tanító középkorász fő kutatási területe volt a francia eredetű Anjou-házból származó uralkodók (Károly Róbert, Nagy Lajos és Mária) korszaka. A kötet első fele kronológiai rendben ismerteti az Anjou királyok külpolitikai működését. A külföldről érkezett Károly Róbertnek egy szétesés szélén álló országot kellett összefognia és az elszakadt részeket visszaszereznie. Lajos apja művének szerves folytatója volt, és az ő eredményeire támaszkodva már nem csak családja hatalmát igyekezett növelni, hanem egy regionális nagyhatalom uralkodójaként léphetett fel. A kötet második fele egységes egészként kezeli az Anjou-kort és mutatja be annak társadalmi-gazdasági felépítését.