A kötet annak a monumentális munkának a történetét mutatja be, amelynek eredményeként Mossóczy Zakariás és Telegdy Miklós 1584-ben megjelentette a középkori és kora újkori magyar törvények első nyomtatott gyűjteményét. Ez a kollekció lett később a nevezetes Corpus Juris Hungarici alapja. A törvények sora a Mossóczy-Telegdy-féle kötetben annak megjelenése előtt fél évezreddel, Szent István korával kezdődik, így felmerül a kérdés, hogy mennyiben hitelesek ezek a nagyon régi, ám máig használt és idézett törvényalkotási emlékek. A szerző annak történetét rekonstruálja, hogy milyen források - kéziratok, oklevelek - alapján állapították meg a szerkesztők a középkori és egyes kora újkori törvények szövegét. A forráskorpusz körülhatárolása után az egyes kódexek megbízhatóságát vizsgálja, majd konkrét példákon keresztül mutatja be és értékeli a 16. században élt összeállítók szövegkiadói munkáját. A kötet utolsó fejezete a legrégibb, 11. századi dekrétumok fennmaradásának történetét vázolja fel.