A Mohács után trónra lépő I. Ferdinánd nevével fémjelzett Habsburg-kormányzat vezette be a Magyar Királyságban a korszakban modernnek számító kamarai igazgatást, ennek helyi szintjeként értékelhetők a kamarai uradalmak. A birtokok többségének központjai egyúttal a török ellen kiépített végvárrendszer tagjaiként jelentős végvárak voltak és az uradalmi jövedelmek azok ellátását szolgálták. A kötet tíz jelentős uradalom (Magyaróvár, Komárom, Trencsén, Szigetvár, Kanizsa, Szatmár, Tokaj, az egri püspökség és az esztergomi érsekség) igazgatásába és gazdálkodásába nyújt betekintést.