Ismertető: Akárcsak a Pacsirtá-nak, az Aranysárkány-nak is Sárszeg a színhelye, az alföldi kisváros; Kosztolányi szülőhelyének, Szabadkának az „égi mása”.
Egy pisztoly csattan el az Aranysárkány első sorában. Barátságos csattanás; ifjúsági futóverseny kezdetét jelzi. S egy sárkány száll fel a májusi kék, tiszta égbolton, a regénynek címet adó aranysárkány. Novák Antal középiskolai tanár, derűsen szemléli az egyre magasabbra szálló papírsárkányt, a felhőtlen boldogság és szabadság szimbólumát, amit a diákok jókedve, ügyessége fabrikált remekre. Matematika, fizika, kémia: szigorú, komoly tantárgyak tanára „A Tóni” – ahogy a diákok Novákot egymás között hívják –, de ő maga cseppet sem rideg, nem is szigorú; megérti, s mi több: szereti a fiatalokat. Megvan a képesség benne a boldogságra, a harmóniára is. S egy másik pisztolycsattanás a regény vége felé mégis az ő életének tragikus végét jelzi.- További ismertető: "Belelapozás".

----------- Novák Antal világa a kívülállók számára egyszerű, szelíd, tiszta és titokzatos, mert ez a világ a magányé. Pontossága, rendszeretete, szorgalma, lelkiismeretessége legendás hírű, pedig nem több kitartóan végigélt szerepnél, melynek lelki hátországa a szorongó nyugtalanság. Felesége elvesztése után az évek lassú vonulatában a hitves falon függő, néma képe összeépült egy másik, egy élő, egy mind vonzóbb arccal - a Hildáéval, s mert a gyermek arca szinte egy az anyáéval, benne, általa él az egyiké és általa élet a másiké. Hilda mindebből semmit sem lát, csak annak poklát éli át. A kamaszok kegyetlen életrevalóságával tör magának réseket börtöne falán. Amikor apja rajtakapja Tibort Hilda szobájából való menekülése közben, szinte valódi vetélytársként néz vele, a tanítvánnyal farkasszemet. Hilda feszült párbeszéde apjával sürgeti a kimondhatatlant. Novák Antal itt, a Hildával való fájdalmas szócsatában találkozik először a teljes magánnyal, mely kínzóbb a nemlétnél. És ettől fogva, mintha megtébolyodott volna a világ. A diákok ellenségessé válnak, a kollegák egyre elviselhetetlenebbek. Hilda, Tibor, Liszner külön-külön, egyenként talán nem is rosszak, és mégis egy nagy, nyomasztó, ellenséges közösséggé egyesülnek Novák Antal alvajáró igazságkeresésének vízióiban. Öngyilkosságában a szenvedő ember ül diadalt a megaláztatással való kiegyezés felett. Az aranysárkány az ifjúság szimbóluma, a végtelennel, az egekkel kacérkodó fiatalság-láznak, mindent tipró indulatnak, féktelen szabadság-akaratnak a jelképe. "Szép", mert fénylő, csillogó, dús a ragyogásban; és riasztó, mert sárkány-testű. Csodálni való, magával ragadó, úsztatja a tekintetet, és mégis gyűlöletes, mert jelzése, parancsoló istene az elmúlásnak.