,,mindig mintegy képzeletbeli körívet, megszerkesztve húztam magam köré a verset. Az idő elteltével egyre nagyobb ívet, nagyobb tartományt. Hiszen, miközben él, alkot, az ember saját maga magát méri, a líra körzőjével. A belső líra tájait."
Jelen, hatodik verseskötet az eltelt három év verseiből válogat (2019-2022). Egyfajta szerelmi szinopszis, amelynek papírra vetett vezérmotívuma a magyarázat és magyarázkodás nélküli érték és szépség, harmónia neoklasszikus poétikai megmutattatása. Ahogyan a korábbi versek is, hídverés a klasszikus formavilág és a kortárs ihletettség között, annak sajátosan egyéni egységét képviselik. Abszolút versnyelv, amely nem kortárs tükör, hanem inkább az évszázados magyar és egyetemes költészeti tradícióval elegyedik mai poétikai párbeszédbe.