Hogy kicsoda, micsoda a címszereplő, az a bizonyos "befejezhetetlen"? Ezt bizony a könyv többi szereplője is szívesen tudná: Földes Máté, a kissé lúzer, de amúgy rokonszenves bölcsész, Palánky Simon, a könyveit dédelgető antikvárius, Márk és Bence, a hűtlen barátok, Éva (fekete hajú), Zsófi (szőke), sőt még a rejtélyes Tanár úr is, akihez Máté elvileg a doktori disszertációját írja, de gyakorlatilag mégsem. Lesz aztán a "befejezhetetlen" kereséséből, kutatásából, nyomozásából fordulatos zűrzavar, elhangzanak pompás, mulatságos halandzsák, a cselekmény pedig mindinkább feszegeti a valóságreferenciák és a látomások közti határvonalat. Végül, ahogy a szereplők, úgy az olvasók sem találkozhatnak a "befejezhetetlennel", amely talán egy (vagy több) régi (vagy új) rejtélyes (vagy banális) szöveg. Viszont megtudják, mi fán terem "a szöveg öröme". Tarcsay Zoltán sokoldalú alkotó. Költőként és műfordítóként már ismertté vált. Ez itt az első regénye.
(Márton László)