Soós Géza regénye az édesapja emlékére írt könyvét, a "Tisztek a hídon"-t, az 1918-ban játszódó, az olasz Piave folyónál állomásozó csapatok szereplőinek történetét gondolja tovább...

Még tombol a nyár Veneto és Toscana tartományban, de a horizonton vihar jelei mutatkoznak. A négy barát, akiket immár több mint húsz éve a Nagy Háború pokla egymás mellé sodort, a békére koccint, kristálykehellyel a kezükben, egy festői szépségű kastély rózsakertjében. Abban a kastélyban, melyben egy régi szerelem emléke izzik fel, és egy új szerelem lehetősége bontakozik ki a hazájából menekülni kényszerült német zsidó lány és az olasz mérnök között. A lányt megnyugtatják a férfi szavai: itt biztonságban van, amíg a kezét fogja, nincs mitől félnie. Esténként a rózsakert megtelik történetekkel, melyek az eltelt húsz évet idézik. A jelenlévők hajnalig mesélnek, miközben a viharfelhők egyre sűrűsödnek, Európa ege alatt egyre gyakrabban hangzik el a szó olaszul, németül és angolul: háború, melytől mindannyian megborzadnak, és a félelem vesz erőt rajtuk.
Még tombol a nyár Venetóban és Toscanában, ám egyre fogy a remény - a naptár 1939. augusztus idusát mutatja...