A történetmesélés sok szálon, az időben oda-vissza halad, egyik előre, másik hátra.
A regény tartalmaz mágikus leírást, humort, drámai eseményeket, emelkedett és nyegle stíluselemeket, valamint szexuális jeleneteket.
Lassan halad az olimpiai falu építése. 1980-at írunk, a szovjet kommunista párt üzenetet küld a (megszállt) szocialista országok vezetőinek: delegáljanak fiatal önkénteseket az építkezésre.
Közös brigádba kerül Galjósa, a szovjet-tatár brigádírnok (aki egyben KGB-ügynök is), Dorina Romániából, Ladislav Csehszlovákiából, Jagna Lengyelországból, Drágica Jugoszláviából, Olga Szovjet-Ukrajnából és a néma Háza-Réti Krisztián Magyarországról. Valamennyien 17-28 év közöttiek, csak Krisztián idősebb, ő (mindörökre) 33 éves.
Feladatuk egy gyaloghíd felépítése. Az orvosi vizsgálaton azonban kiderül, hogy hat fiatal vérében közös, ismeretlen méreg van. Galjósa két feladatot kap: 1. irányítsa a részeges építésvezető, Fjodor Fjodorovics helyett a gyaloghíd felépítését, 2. derítse ki, mikor és hol került azonos méreg a hat különböző országból érkezett önkéntes vérébe. (Valójában a szovjet vegyifegyver-gyártáshoz akarják felhasználni, nem pedig humanista meggondolásból nyomoztatnak utána.)
Az SzKP titkos terve, hogy a moszkvai olimpia megnyitójára, amikor is rájuk figyel a világ, felébresztik a mauzóleumában szunnyadó Lenint, aki ezen a hídon vonul majd be, és szavaival felrázza a világ proletárjait és a haldokló szocializmust.
Szomszédos országokba sodródott magyar családok visszafelé megírt családregényeit tartalmazza a könyv, leleplezi a szocializmust, a román, szlovák, szerb, stb. nacionalizmust, a nyugati hatalmak álszent viselkedését, és emléket állít az igazságtalanul szétszakított magyar nemzetnek. Mégsem kelt gyűlöletet más népek ellen. Nem történelemkönyv, nem az eseményekre helyezi a hangsúlyt, hanem az emberi helytállásra, élni akarásra, a megalázott magyar kisember heroikus hétköznapjaira.