Vajon hogyan fonódott össze Krúdy Gyula, a zseniális író és Madame
Rose, a gyönyörű és merész gondolkodású kurtizán sorsa?
Lévai Katalin bravúros technikával és költői szépséggel megírt
regénye nem csak erre keresi a választ. A szerző két páratlan egyéni
sorsot és lelkületet tár elénk a párhuzamosan futó élettörténetekben,
amelyeket át-meg átsző az emlékezés, az emlékekre való folytonos
reflektálás, az élénk elmélkedés életről, halálról, szerelemről.
A hősök eseménydús életet élnek, időről időre kalandos vagy éppenséggel
tragikus szerelmi történetekbe bonyolódnak. De szerettek-e
valaha igazán? Hiszen mindvégig a mese és a valóság mezsgyéjén
járnak, az álmaikat kergetik. Létezésük minden pillanatát izzó szenvedély,
vágyakozás és egy jobb kor utáni nosztalgia itatja át.
Ebben az érzékletesen megírt könyvben megismerhetjük a luxusbordélyba
látogató arisztokraták, írók, művészek, sok különféle rendű
és rangú ember életmódját és gondolkodását, és a virágkorát élő
19. század végi Budapestet. A város hol színes és vonzó, hol pedig
erőszakos arcát mutatja, váratlanul különleges alakok bukkannak
elő a semmiből, teszik még izgalmasabbá a történeteket.
Ha Krúdy Gyula egy pillanatra lejönne közénk a mennyből,
bizonyára azt mondaná: Édes lányom, nem egészen úgy történtek
a dolgok, ahogyan megírtad... de akár így is történhettek volna.
Végül is én sem írtam mást egész életemben, mint színhazugságokat,
amelyek mögött azonban mindig ott volt a színigazság.