Közös emberi tulajdonságunk, hogy szeretünk egymásnak igaz történeteket mesélni. Ez a vágy tört elő belőlem, amikor nagy kedvvel tollat ragadtam, illetve szövegszerkesztőm billentyűit elkezdtem kopogtatni, hogy megörökítsem az életem szürke, esetleg gondterhelt hétköznapjaiba örömet hozó kis történeteimet, és tettem mindezt annak ellenére, hogy hívatásom szerint nem író, hanem gyerekorvos vagyok. Nagymamáknak, leendő nagymamáknak és minden kíváncsi nagypapának ajánlom e könyvet. Úgy vegyék kézbe, mint egy szokatlan útikönyvet, utazzunk együtt a mindennapi történetek egyszerű tájain, és a lassabban döcögő mozdonnyal haladva olyan apró csodákat fedezhetünk fel, amelyek a gyorsan száguldó autónk ablakain keresztül elkerülték figyelmünket.