Van valami modern Örkény Cserenkó Gábor stílusában, könyveiben: csendes megfigyelőként ezúttal egy kisfiú bőrébe bújva dokumentálja kifordult mindennapjaink fonákságait. Legújabb könyvében úgy örvendeztet, hogy néhol hangosan üvölteni, máskor pedig csendben zokogni volna kedvünk. Pont ezért tisztára jupijéé! (Vörös István, Korona FM 100)
Az író láttató... és amikor az utolsó félrevert, poros, fakó, szűzmáriás, aranykeretes mázolmányt is látom a falusi ház szobájának a falán ferdén lógni, akkor én is alkotok. Filmet nézek. Az író és az én - a mi közös filmünket... Ez a film nem engedett szabadulni, pedig leginkább elfordítottam volna a tekintetem... Aztán a filmet magamba tettem, bennem neveltem... a láttatás más személlyé tesz. Értővé, és megértővé. Látóvá. Nem tudom, van-e fontosabb a világon, mint más szemével is látni az életet. Köszönöm! (Fejes Rita, színésznő)