"Az emberi természet annál sokkal bonyolultabb, mint hogy egy csapásra, vagyis egy kattintásra hirtelen mindentől megszabaduljon. Ennél szívesebben emlékezünk, hiszen az idő távlatával már nem is olyan borzalmas az a múlt. Valahogy egyre szebbnek látjuk a dolgokat, azon, ami pedig mégis fekete foltot hagyott bennünk, kicsit megállunk gondolkodni. Őrlődünk a hibáinkon, és kikérjük magunknak, ha megbántottak. Rágódunk a korábbi döntéseinken, siratjuk a jó dolgokat és a vidám perceket, ha csak egy pillanatra is, újra át akarjuk élni. De tényleg csak egy kis időre, mert nem akarunk szenvedni és nem akarjuk újrakezdeni... Vagy mégis?"
Izabel mobiltelefonja boldog és fájdalmas emlékek sokaságát őrzi, üzenetei az idő múlásával új értelmet nyernek. A lány fontos lépésre szánja el magát, amikor úgy dönt, szembenéz évekkel korábbi önmagával a kiút reményében.