Ballai László (1963-), novellista, regényíró, esszéíró, publicista, több irodalmi díj nyertese évtizedek óta foglalkozik a szabadság arculataival. A szabadság tenger, minden hajnalban és minden múltban más, örök eszmélet.

Száz esztendeje annak, hogy a trianoni békediktátum következtében felbomlott a Szent István-i állam. De milyen is volt Magyarország ezeregyszáz éve? És Európa, amelynek értékeit átvettük? Teljesen más, mint aminő a történelmi romanticizmus, valamint a vallási és a politikai ideológiák torzító hatása miatt a köztudatban él. "Istenhez méltó és az embereknek legjobb, hogy ki-ki életének folyását a szabadság élvezetével vezesse" - szögezte le a király. De ki részesülhetett e kegyelmi állapotban? A magyar hagyomány és értékrend milyen helyet kapott az állampolitikában? Mely népek összessége jelentette a Kárpát-medence lakosságát, hogyan befolyásolta életüket a hatalmi, vallási és tulajdonviszonyok gyökeres átalakítása? A történelmet életre keltő négy főhős - Szent Gellért püspök, Concius atya, Kér táltos és Oresztész könyvtáros - különböző nézőpontjából megismert tényekből végül is az olvasónak kell megalkotnia a saját válaszát.

"István király maga előtt terelte a jövő embereit - a múltéival mit sem törődve -, ugyanakkor óvakodott a szárnyas lándzsáktól. Rendelkezéseit missziós munkára és egyházmegyék alapítására kész klerikusok, valamint új birtokokra és bárói hatalomra áhítozó kalandor lovagok serege várta ugrásra készen. Ahhoz, hogy egy politikai rendszerváltó géniusz felléphessen, a legkülönfélébb feltételek szerencsés együttállása mellett még az is szükséges, hogy ellenfelei ne ismerjék fel időben, mire is törekszik."