Kata Hannes a labirintust választja költészetének teréül. Rácáfol azokra, akik szerint az ilyesféle építmény öncélú és haszontalan. Az ő labirintusa nem gonosz vagy abszurd tréfa, nem a szorongva bolyongás kilátástalansága. Nem borongósabb annál, mint amilyen az igazi önismeret kusza és megfejthetetlen szövevénye. Sorain eltűnődve rögtön érezzük, hogy saját sorsa lélektani világát ábrázolja.
Tudja, ha meg akarja fejteni labirintusát, nem elég kívülről méricskélnie. S neki van mersze alászállni a földről nyíló félelmetes, nyirkos sötétbe. Vállalva minden kockázatot, áldozathozatalt.
Borbély László író