Paracelsus 1566-os bestiáriumában a gnóm egy ásványi világra leképezett szellem, az ember földközeli, khtonikus alakmása. Kitalált lényként mégis emberfeletti, vagyis 'para'. Ismerkedjünk az ásványi nyelv taxonómiájával, haránttelér. Szirének helyett a vízihulla csábítása ez: corpusának középpontja a felület irányába tolul, majd annak közelében végül felfakad. Az elemző értelem még egyszer csillan egyet, mielőtt beomlasztanák az anyag és idea ismételt rekonstrukciói. (Székely Örs)