A novella és az elbeszélés, úgy vélem, egyszerre kell felmutassa múlt és jelen, egyén és közösség, lélek és külvilág megannyi rendkívüli vetületét - ennek szellemében igyekeztem prózai írásaim gyűjteményét összeállítani, a fiatalság alapvető élményeinek feldolgozásaival (Külváros, Három Carol, hetedhét ország), a férfi-nő-relációk örökérvényű megélt világaival (Sóvidéki indián, Hajnal Tímea körül), a meghatározó élményt jelentő katonáskodás néhány, a kort fölöttébb jellemző történetével (Melegítő, A francia vers) és a közelmúlt átélt súlyos közéleti-politikai eseményeinek egyéni világlátású felmutatásával (Éveim Medve Gáborral, Siptár történet, Üvegfészek, Jövőnapló). Reményeim szerint egyféle körképet, lélektani-társadalmi korrajzot (is) adva a világról, melyben élnünk adatott - és az emberről, aki ebbe a világba vetve próbálja folyamatosan röntgenezni az őt körülvevő univerzumot.
DOMONKOS LÁSZLÓ (1951-) író, esszéista, közíró, szerkesztő. A szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-angol szakán szerzett diplomát, majd a Délmagyarország szerkesztőségének kulturális rovatában kritikus. 1992-től Budapesten a Magyarok Világszövetségének lapjánál, majd a Duna Televízióban dolgozott. 2013 és 2019 között a RETÖRKI, 2009 óta a Magyar Hírlap szerződéses munkatársa. Eddig 35 könyve jelent meg - ám ez az első szépprózakötete.