Borbély László tárcanovelláinak visszatérő alakja Otcsenás Péter hírlapíró, akinek sorsa, meglátni és megírni a mindennapok történései mögött lappangó drámaiságot. Történeteiben úgy számol be a hétköznapokról, hogy közben aggódó szeretettel ábrázolja az embereket jó és rossz mivoltukban. Emellett Otcsenás számára az álom irigylésre méltó átjárót jelent a már eltávozott írótársakhoz Krúdy Gyulához, Kosztolányi Dezsőhöz, Móricz Zsigmondhoz, Ambrus Zoltánhoz, Mikszáth Kálmánhoz, Kuncz Aladárhoz, Hunyady Sándorhoz és másokhoz, akiknek szubjektív portréját egy-egy képzeletbeli találkozás nyomán megrajzolja. E találkozásokat betetőzi az a párbeszéd, amelyben a világjárványkor Albert Camus méltó társa.
A kötet utolsó harmadában a szerző immáron Otcsenás álarcát levetve, személyesen megélt emlékeit örökíti meg azon művésztársakról, Gyulai Líviuszról, Orosz Istvánról, Sára Sándorról, Bujtor Istvánról és másokról, akikre madáremberként tekint, mert "emlékeztették a röpülés boldogságára" és ösztönözték saját szépírói világának megteremtésére.