"Kitűnő úton suhanunk, minden ismerősnek, biztonságosnak látszik. Ám egy fordulónál, hirtelen a halál fekszik keresztbe, fölrobbant híd, tátongó üreg. Mire megrémülnénk, bravúros vezetőnk már át is röpíti fölötte a gépkocsit, s mosolyogva fordul hátra, hogy valami közömbös megjegyzést tegyen. Még tán szégyelljük is utólag a riadalmunkat. Olyan ügyes a vezető s olyan keskeny volt a szakadék! Ez a tökéletes fölény, ez a nyugodt pátosztalanság Kosztolányi fő erénye." (Juhász Géza)