„Amikor elhaladt a házunk előtt, a házmesterlakásba tért be. Itt leült, kalappal fején, nyakán a körbehajtott kendő, hóna alatt az irattáska. Így ült néha órákon át. A konyhaszagú szobában a házmester lakott a feleségével. A házmester lakatos volt, a felesége sudár dunántúli asszony… Ez az asszony volt Édes Anna modellje. És a ház, ahol játszik, a mi házunk. … A beszélgetésekből később regény lett, - az egyetlen magyar társadalmi regény, amely az osztályharcot úgy érzékeltette, ahogy kell: ”szocialista realizmus” nélkül, végzetes, emberi valóságában.” (Márai Sándor)