"Ha Toldi Miklós a magyar Héraklész, akkor János vitéz, a leleményes és horgaseszű, a magyar Odüsszeusz, Nauszikája pedig Iluska... Petőfi ezt a költeményét nagyon fiatalon, huszonegy éves korában írta, nagyon rövid idő, alig egy hét alatt, hat nap és hat éjszaka. Egy csodagyermek műve ez, melyen az egész világ csodálkozhat, mert egy népnek sincs és nem is volt ilyen lírai költője, aki huszonegy éves korában ilyen bensőséges humorral, ilyen áldott kedéllyel szemlélte volna az életet." (Kosztolányi Dezső)
Arany robbanásszerűen tört be a magyar irodalmi életbe a Kisfaludy Társaság pályázatán díjnyertes Toldijával. Sőtér István felfogása szerint a Toldi minden része utal a nemzeti felemelkedés lehetőségére, de a "régi és új" küzdelmében az ősi erkölcs, a patriarchális otthonosságérzet, családszeretet és hőstisztelet mellett ott vannak a jellemző nemzeti hibák: a vétkes könnyelműség, az indulatból való cselekvés, a parlagiság.