ELŐSZÓ
A "mértékes, csöndes" költő
Ezekkel a jelzőkkel a pályatárs Kosztolányi Dezső illette költőnket Tóth Árpád halotti maszkja című versében. Babits a "makulátlan művészt" látta benne, akinek költészetét "tragikus végzet árnyékolja". A lánya, Tóth Eszter a figyelmes, tapintatos, érzékeny, szelíd és szerény, póztalan, félénk és gátlásos ember képét idézte apjáról írott szép könyvében. A pályakezdő fiatal költőt így jellemezte egy debreceni újságíró: "vékony nyakú, sápadt kálvinista diák". Babits is rávillant arcára, jellemére: "A legkedvesebb ember, akit ismertem, Tóth Árpád volt. Őt mindenki szerette." Vissza
TARTALOM
A "mértékes, csöndes" költő (Bevezető) 7
Hajnali szerenád [1912] 11
Invokáció Csokonai Vitéz Mihályhoz [1913] 15
Lomha gályán [1914] 21
Elégia egy rekettyebokorhoz [1917] 25
Az Öröm illan [1919] 29
Nézz ránk, Ady Endre! (A "Halottak élén" új kiadására) [1923] 35
Körúti hajnal [1923] 37
Esti sugárkoszorú [1923] 41
Lélektől lélekig [1923] 45
Jó éjszakát! [1924] 49
Isten törött csellója, hallgatok [1926] 53
Álarcosan [1927] 57