Európa országainak többségében a klasszicizmus 1770 és 1830 között élte virágkorát. E mintegy fél évszázad - s kiváltképp e korszak iparművészete - a közelmúltban vonta magára a rendszerező művészettörténeti kutatás figyelmét. A még számos le nem zárt kérdés sorában az egyik leginkább vitatott probléma az egységes periodizáció és terminológia hiánya. Az új ízlés Európa különböző területein természetesen nem egy időben jelentkezett. Periódusunk határait elmossák továbbá az átmeneti darabok is, amelyek számos esetben több információt nyújtanak, mint az egyöntetű stílusjegyeket mutató alkotások. A francia „periode de transition" például, amely kétségkívül csatlakozik korszakunkhoz, megelőzi a fentebb jelölt 1770-es évet, a jellegzetes közép-európai biedermeier záró fázisa pedig, amelyben már historizáló elemek is jelentkeznek, több területen az 1848-49-es forradalmak korával zárul. A kiállítás anyagának elrendezésében elsődlegesen a kronológia szempontja érvényesül. Ennek megfelelően a tárlat gerincét képező, je