1912 májusában megnyitotta kapuit az Ernst Múzeum a Nagymező utcában. Az épület első emeletén 14 teremben kiállították Ernst Lajos mintegy 25 éve gyarapodó gyűjteményének válogatott anyagát, s az utcai fronton a már egy bő évtizede a modern magyar művészet atyjaként kanonizálódott Szinyei Merse Pál tárlata kapott helyet. Ettől kezdve a 19. század végén létrejött nemzeti szellemű történeti, kultúrtörténeti gyűjtemény és a kortárs kiállítások párhuzamosan voltak láthatóak, hangsúlyozva a múlt és jelen kontinuitását. Milyen út vezetett idáig, milyen forrásokból táplálkozott Ernst gyűjteménye és hogyan jött létre? Mi volt az eszmei háttere, s milyen kultúra és történelemszemléletet közvetített? Milyen összefüggés volt a gyűjtemény és Ernst modern művészetpártoló szerepe között?
Ezúttal nem hagyományos gyűjteménytörténeti munkát tart kezében az olvasó, hiszen nem az Ernst tulajdonában lévő műtárgyaknak ered a nyomába szerző, hanem ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására tesz kísérletet. Eközben kibontakozik a szemünk előtt egy kivételesen izgalmas pálya.