A Magyar Nemzeti Múzeum épülete, a múzeumpalota különleges helyet foglal el a nemzeti emlékezetben és a magyar muzeológia történetében. Az 1848. március 15-i forradalmi események egyik ikonikus helyszíneként a szabadság és hazaszeretet szimbóluma, az első hazai múzeumépületként a tudományok fejlődését és a nemzeti kultúrát szolgálja. Az elmúlt több mint százhetvenöt év alatt otthont adott az országgyűlés üléseinek, itt állították fel köztiszteletben álló politikusok és művészek ravatalát, ide áramlottak különböző korszakok tüntető és ünneplő tömegei. Az épülethez kapcsolódó politikai funkciók mellett a múzeumpalota lassan két évszázada kiállítások helyszíne, a régészeti és történeti kutatások egyik központja, de a Magyar Nemzeti Múzeum szervezetén belül a 20. század végéig itt működött az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Természettudományi Múzeum is, és majdnem egy negyedszázadon át ebben az épületben őrizték a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket.
A múzeumpalota külső megjelenésében, téralakításában és díszítésében ma is eredeti állapotát őrzi, bár belső elrendezésében sokat változott 1847-es átadása óta. Az átalakítások egyrészt változó esztétikai elképzelésekből, másrészt funkcionális igényekből fakadtak, de mindenkor az elődök iránti tisztelet jegyében valósultak meg. Ennek köszönhető, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum épületére ma is úgy tekinthetünk, mint a magyar klasszicizmus legértékesebb emlékére.
A kötet Rosta József fotóin keresztül mutatja be a múzeumpalota gazdag építészeti örökségét, ismert és kevésbé ismert részleteit és titkait.