Szent Fülöp a nagy változás történelmi korszakában élt, amikor a világmindenség középpontjában a reneszánsz felvirágzásának köszönhetően az ember került. A nagy felfedezések és vívmányok olyan öntudatossá tették az embert, hogy Isten háttérbe szorult. Fülöp ennek a kornak a gyermeke volt, így nap nap után láthatta embertársait, amint a boldogságot keresik. Ő viszont, bár Rómában élt, nem vett részt a nagyváros forgatagában. Fülöp ugyanis olyan élményeket tapasztalt meg, melyek által nemcsak a boldogságot, de annak forrását is megismerhette, ami egész életét megváltoztatta: Pálhoz, Assisi Szent Ferenchez vagy Pascal Blaise-hez hasonlóan őt is megérintette Isten. Krisztus szeretet villámcsapásként hatott rá, fénye magával ragadta, élő tűzként melengette és boldoggá tette. Nemhiába nevezték az öröm szentjének.