Kronstadti Szent János (1829-1908), e kivételesen nagy hatású orosz szent Életem Krisztusban című lelki naplójának ez a válogatása hosszabb-rövidebb bekezdéseket tartalmaz: a Lélek kegyelmétől áthatott gondolatokat és érzéseket, amelyeket a szerző az önvizsgálat és a próbatételek, illetve az imádságos elmélyülés idején örökített meg.

János atya Észak-Oroszország szülötte, akit a Szentpétervári Teológiai Akadémia elvégzését követően 1855-ben pappá szenteltek, majd Kronstadt szigetén, a Szent András-székesegyházban teljesített papi szolgálatot egészen haláláig. Ez a könyv az ő életrajzával kezdődik, amely a lelki napló tényleges bevezetője és az ott leírt gondolatok, igazságok hiteles bizonysága. Isten szent embereként, magának semmit meg nem tartva, saját életét is szétosztva, képes volt a legmegterhelőbb életkörülmények között arra, hogy tömeggel és zajjal dacolva, idejét és figyelmét egészen Istennek szentelje.

János atya csodatevő volt, aki imáival számtalan nagyszerű dolgot vitt véghez, de a legnagyobb csodának mégis a személyét és egész életét nevezhetjük. Csodatevőként is lelki józanságra inti olvasóit: Az Úr tökéletesen tiszteletben tartja az általa alkotott természetet és annak törvényeit (); ezért akaratát is rendszerint a természet, illetve annak törvényei révén viszi véghez, például amikor megbünteti vagy megáldja az embereket. Ezért csak végszükség esetén várj tőle csodákat!