India kiemelt fontosságú Szat-darsana rendszerén belül a Patanjali Jógaszútrák képviselik az illúzióból (Májá) való ébredést, a benső lény (Antarjámí), az összetett, s eleinte ellentmondásos személyiség egyetlen transzcendens harmóniába rendezésének tudományát (Jóga). A külsődleges anyagi teremtés (Prakriti) felé erőltetett erkölcsi megfelelés (Dharma) helyett, az önvaló (Átman) felkutatásának elsődleges feladatát (Jóga-szamádhi). A Jógaszútrák királyi útján már nincs helye a vakhitnek, itt már nem különféle vallások buzgó térítéseiről van szó, hanem a közvetlen (Pratjaksa) észlelésről (Avagama), lélek és Isten élményről. Az Upászana meditáció vagy a Legfelsőbb szolgálatának gyakorlata (Ísvara-pranidhána) által, a jelölt elérheti az Abszolútat. A kezdetnélküli (Anádi) vagy örökkévaló Brahman az Abszolút tudatosság, mely mindent betölt, és mindenhová kiterjed, magunkat is beleértve. Patanjali Risi jógaszútrái szerint az örökkévaló Önvaló, az Átman az, mely szívünkben a Brahmant képviseli, s egyedül őt kell a Szádhakának szüntelenül keresni (Szádhana), s végül megvalósítani (Szamádhi).
Következzék tehát a Jóga-tudomány elveinek feltárása. Jsz.1.1.