A szerzőnek Buzai Borbála álnéven megjelent már egy könyve 2003-ban A sárkányos lány címmel, mely letaglózóan őszinte hangon szólt arról, hogyan vált szinte kislányként alkoholistává, majd kábítószeressé, és milyen kínlódások árán sikerült leszoknia. Új könyvét leginkább talán Elizabeth Wurtzel Prozac-ország-ához lehet hasonlítani: a hősnő a kábítószerről ugyan leszokott, de nem tud tartós párkapcsolatot kialakítani, nem képes egy munkahelyen sokáig megmaradni, újabb és újabb problémákba bonyolódik, szóval úgy érzi, valami komoly baja van. Depressziós? Borderline személyiség? Csak túlérzékeny? Csak éppen nem átlagos? Koncz Orsolya könyvének különlegességét a hátborzongató őszintesége mellett az adja, hogy miközben leírja a depresszió legsötétebb bugyraiba való leereszkedésének nyers valóságát, és színesen, - néhol humorral, máskor keserűen vagy dühösen - mesél párkapcsolati élményeiről és kudarcairól, képes önmagát kívülről is látni - elemzi állapotát, olvas, reflektál, egyszóval iszonyatos erővel próbál kimászni a gödörből. "Drága Orsi, amikor elolvastam a sztoridat, úgy véltem, hallottam az igazi, a valódi hangodat. Kikandikáltál a szavak között, úgy éreztem, hogy megérinthettem a szívedet. Hogy megmutattad Magad, meztelenül, és gyönyörű voltál... Az írásodon keresztül egyre jobban megismerlek, majdnem intim közelségben érzem magam Veled. Nagyon meghatódtam, a részletek, az őszinteség, a szellem, a fájdalom, a remény, az egész nagyon megérintett. Köszönöm. Remélem, sokan fogják olvasni." Feldmár András