A világtörténelem legnagyobb szónoka, Marcus Tullius Cicero védőbeszédeiben a jogi tényálláskezelés és a szónoki taktika az a két alkotóelem, amelyekből hallgatóságára és a bíróságokra gyakorolt elementáris hatása fakadt - nem véletlenül nevezte már Quintilianus is a törvényszékek királyának. Jelen monográfia e hatás működési mechanizmusának megértéséhez igyekszik közelebb vinni az olvasót tíz cicerói védőbeszéd jog(történet)i és retorikai elemzésével: e kettős megközelítést az indokolja, hogy beszédei megalkotása során Cicero előtt elsődleges - és egyetlen - célként az adott perben elérendő siker lebegett. Mind a római jog tudománya, mind a klasszikus retorika művészete iránt elkötelezetteket gazdagító munkájában a szerző a történeti tényállásokat rekonstruálva világítja meg azok - csupán a meggyőzési folyamat eredményességének kritériuma felől érthető és értelmezhető - szónoki kezelési technikáját.