A könyv a kultúra szerepét a palesztin és izraeli tárgyalási magatartáson keresztül részletesen vizsgálja az 1993. szeptember 13-án, Washingtonban aláírt Elvi Nyilatkozathoz vezető titkos tárgyalásoktól a 2001 elején elvetélt tabai tárgyalásokig.
A szerzők (Tamara Cofman Wittes, Omar M. Dajani, Aharon Klieman, William B. Quandt) mind a palesztinok, mind az izraeliek tárgyalási magatartását vizsgálják, és kiemelik, hogy nem a kulturális ismeretek hiánya, hanem az előtörténetük határozta meg a tárgyalóasztalnál tanúsított magatartásukat. A szerzők a kulturális elemzést a tárgyalási környezet szélesebb kereteibe ágyazzák, ezzel megkönnyítik a kultúra konfliktusrendezésben betöltött szerepének megértését, anélkül hogy túlhangsúlyoznák a kultúra tárgyalásformáló jellegét, és újszerű megközelítésben feltárják annak mélyreható hatását. Azzal a feltételezéssel szállnak szembe, amely szerint a tárgyalások azért végződhetnek kudarccal, mert a kulturális különbségek kizárják a felek közötti kölcsönös megértést.
A tárgyalások közvetlen környezetén túl az elemzések azt is bemutatják, hogy a kultúra miként befolyásolta a stratégia kialakítását. A kulturálisan determinált stílus, az erőegyensúly felfogása, a Camp Davidben a korábbiaktól eltérő stratégia és a napirendi kérdések bonyolultsága elvezetett a drámai kudarchoz, amely alapjaiban rendítette meg a felekben a bizalmat, hogy a békemegállapodás mindannyiuk valós érdekeit szolgálja.
A kötet szerzőinek nem állt szándékában a kultúraközi megértésnek a legfőbb jelentőséget tulajdonítani a palesztin-izraeli konfliktus megoldásában, de ha a politikusok és a tárgyalók megértenék, hogyan formálja a kultúra a környezetüket, nagyobb eséllyel indulnának egy újabb tárgyalási fordulón.

„A kötetben szereplő tanulmányok elgondolkodtató példákon keresztül mutatják be a kultúra és a tárgyalások közötti kapcsolatot, feltárják a palesztin-izraeli tárgyalások tágabb történetét, a kultúra hatásának tanulmányozása során új ismereteket adnak, és okulni lehet belőlük. Kötelező olvasmány a közel-keleti diplomácia minden tanulójának és gyakorlójának.”
Martin Indyk, az Amerikai Egyesült Államok volt izraeli nagykövete, a Saban Center for Middle East Policy igazgatója