"Gyanakodva ​és eleve elfogultan kezdtem olvasni Malcolm X önéletrajzát. A négy éve meggyilkolt amerikai néger – a nemzetközi és honi sajtóhírek egyező véleménye szerint – kétes figurának rémlett. Néger fajvédő; a fehér elnyomással szemben a fehérek gyűlöletének apadhatatlan szavú hirdetője; a rossz hírű Fekete Muzulmánok egyik vezető személyisége…
A magam és feltételezhetően a mások gyanakvását az önéletrajz megragadó, szenvedélyes őszintesége oszlatja el… Malcolm X állításainak, érvelésének hitelét a világ túlsó feléről nem ellenőrizhetjük, de önéletrajza a rendkívüli személyiség önfeltárásának, önelemzésének azt a gátlástalan nyíltságát, valódi vagy megtoldott, de mindenképpen átélt, magatartássá hitelesített őszinteségét jeleníti meg, amely Ágoston és Rousseau óta a nagy önéletírás eltéveszthetetlen sajátja.
Őszinteségét sorsa érteti meg; ellentétekből s az ellentétek tagadásából egybeállt létezése. Malcolm X azért lehetett önéletírásra méltó, önéletrajzával jelennek-jövőnek példát adó személyiséggé, mert pályája az amerikai négerség szociológiai érvényű mintáját egy rendhagyó életút romantikus látszatú színpompájában valósította meg."

(Sükösd Mihály előszavából)