"A királyok halnak, az ember él
2011-ben Habsburg Ottó közel 99 évesen, egy évvel nagyszerű feleségének halála után örök nyugalomra szenderült egy csodaszép tó partján.
Két temetés: nem szokatlan Habsburg-házi körökben. Kivágják a szívet, azt szívurnába helyezik. A testet a szív nélkül eltemették Bécsben, a szívurna útra kelt Pannonalmára, ahol Várszegi Asztrik apát áldásával helyezték végső helyére.

A szívet az emberiség egyöntetűen az érzelmek központjának álmodta meg. Nemcsak a szeretet, a szerelem - de a gyűlölet és minden más érzelem szélsőséges megnyilvánulását is onnan eredeztetjük. Szívből szeretem - szívből gyűlölöm. Ugyanúgy használjuk mindkettőt. Ha az agyi működés leáll, a test még élhet egy darabig, sokáig. Ha a szív szakad meg, nincs tovább.

A Habsburg-család tudta, milyen fontos volt Ottó számára Pannonhalma, egyáltalán a bencés neveltetése, és ezen keresztül a "magyar alattvalók"". Ahogy ez a szívből buzgó szeretet több elődjénél is megnyilvánult, és ilyenkor a magyar köznép nagy része igencsak tudta szeretni őket."