Az 1990-es évek közép-európai változásai nem múltak el, nem is múlhattak el anélkül, hogy nyomot ne hagytak volna a jugoszláviai magyar értelmiség magatartásán, megnyilatkozásán, értékrendszerén és egész arculatán. Hasonlóképpen megváltoztak azok a kül- és belpolitikai viszonyok, valamint az életkörülmények is, amelyek a jugoszláviai, de nemcsak a jugoszláviai magyar kisebbség helyzetét, kulturális, politikai és gazdasági esélyeit, az ebből eredő feladatokat és egész jövőjét meghatározzák. E hatások alakításában jelentős szerepe van az értelmiségnek, amely példamutatásával és aktív tevékenységével nagyban befolyásolhatja e társadalmi és politikai változások pozitív vagy negatív irányvonalát. Viszont a hetven éve tartó kisebbségi sors és ezen belül az ötvenéves kommunista időszak a jugoszláviai magyar értelmiség lelkében olyan mély sérüléseket okozott, amelyek sok esetben meggátolják az erkölcsös magatartást, a tudatos nemzetvállalást, a nemzetért való bátor kiállást, a kisebbségi helyzetből eredő többletteljesítmény fontosságának a felismerését, de legfőképp az összefogásnak a szükségességét. Számtalan érdekcsoportra bomlott szét ez az értelmiségi réteg, és ha hamarosan nem lesz képes magára találni és szervezetten cselekedni, akkor ez a jugoszláviai magyarság számára végzetes lehet. A jugoszláviai magyar értelmiség körében az utóbbi néhány évben folyt vitákát, problémákat igyekszik felvillantani könyvünk, amelynek anyaga a hetilapokban és folyóiratokban megjelent írásokból állt össze. Nemcsak megvilágítja, de meg is magyarázza azokat az értelmiségi megnyilatkozásokat, forrongásokat, amelyek ezt az időszakot jellemezték. Kötetünk öt részre tagolódik. Az első az értelmiség és az erkölcs viszonyát, a második az összefogásra utaló kísérleteket, a harmadik a kisebbség iránti felelősséget, a negyedik a médiumoknak a kisebbségek iránti kötelességeit tárgyalja, az ötödik pedig zárójelentés a jugoszláviai magyarság helyzetéről. Lehetséges, hogy a szerzőnek vannak olyan meglátásai és megállapításai, amelyek nem állják majd ki az idő kritikáját, de annyi bizonyos, hogy papírra vetésükkor ezek látszottak helyesnek és logikusnak, s hogy lehetetlen tévedések nélkül felmérni a jelen vagy a közelmúlt társadalmi és politikai történéseit. Más szóval: nem kétséges, hogy megfelelő történelmi távlatból visszatekintve az elmúlt néhány esztendőre pontosabban ítélhetjük majd meg ezeket a megállapításokat. Ennek ellenére az Értelmiségi vártán nem csupán gondolatébresztő olvasmány, hanem értékes kordokumentum is a kilencvenes évek első felének nemzettudatunkat is meghatározó eseményeiről, jelenségeiről.