A rendszerváltás óta eltelt időszak - kisebb megtorpanástól eltekintve - a magyar egészségügy leépítésének, tönkretételének a története. Az ágazat megnyomorítása pontosan tükrözi az ország sorsának alakulását. Ez a történet nem érdektelen, korrajz és politikai tükör, megmutatja, hogy valójában milyen szólamokba milyen tetteket bújtattak. Az ismételten beharangozott álreformok lejtőre állították az ágazatot, mert sem az egészségügy talpra állítását, sem az átlagos élettartam meghosszabbodását, sem a halálozási mutatók javulását soha nem tudták elérni, de mindig sokba kerültek, és tovább mélyítették a válságot. A népegészségügyi mutatók alapján hazánk az unió 27 országa között a 24. helyre csúszott.
"Mindennek rendelt ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt... Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek." (Préd 3, 1-3.)
De az ölés és rombolás idején is reménykednünk kell az építés és a gyógyítás idejében.

TARTALOM:

Előszó 5
Bevezetés 7
1987-1990. Naiv remények 13
1990-1994. Elvetélt rendszerváltás 26
1994-1998. Az egészségügy amputációja 58
A Horn-kormány és az egészségügy korszerűsítése 59
Miként valósult meg a korszerűsítés? 72
1998-2002. Az ezredforduló küszöbén 86
A polgári kormány első félideje 93
A polgári kormány második félideje 142
2002-2006. Az ország végkiárusítása 192
Csehák Judit visszatér 210
Kökény Mihály a konfliktusokat is vállalja 220
Rácz Jenő a koalíció harmadik minisztere 243
Az Európai Unió és a magyar egészségügy 260
Ciklus végi hajrá 273
2006-2007. A magyar egészségügy haláltusája 283
A reform előkészítése 300
A magyar betegellátás törvényes szétverése 307
A reform végrehajtása 322
A bevétel növelése 324
A kiadás csökkentése 335
Társadalombiztosítás helyett üzleti biztosítás 364
A reform eredményei 370
Káosz a betegellátásban 397
Szorongató realitások 397
Utópia 404