Lévai Jenő a magyar holokauszt első krónikása, újságíró-történész. A vészkorszak talán e szót is ő alkotta meg nem ismerhető meg művei nélkül, még akkor sem, ha ma már sokszor többet tudunk, részletesebbek az ismereteink, mint az övéi voltak.
Lévai, aki asszimilált zsidó családban született, mérnöknek tanult, az I. világháború kitörése után rögtön katonának hívták be, majd éveket töltött orosz hadifogságban. Visszatérve újságíró lett, előbb Az Est lapok munkatársa, sztárja, sok fontos cikk, nagy leleplezés szerzője. Aztán önállósította magát, lapja, a Kis Újság afféle politikai bulvárlap volt. Közben sorra jelentek meg nagy sikert arató munkái az első világháborúról, a hadifogságról, majd a magyar szélsőjobb terjeszkedéséről.
A zsidótörvények miatt lapjait elvették tőle, egy ideig még Képes Családi Lapok címen kiadhatott egy zsidó lapot de amikor a munkaszolgálatosokról tett közzé benne információkat, a lapot bezárták, őt meghurcolták.
A háború után tucatnyi könyvben írta meg a magyar zsidóság történetét, a mentőakciókat vagy éppen Wallenberg, Lutz és a többiek mentőtevékenységét. Az ötvenes években elhallgattatták.
Valójában újra csak az Eichmann-per idején lépett megint a nyilvánosság elé, bár a hatvanas -hetvenes-nyolcvanas években újra jelenhettek meg cikkei.