A Nagy csaták című sorozat második kötete a mohácsi csata előzményeit tárja fel. A szerző könyvének első fejezeteiben bemutatja a korabeli Európát és hadseregeit, a magyar hadszervezet fejlődését, valamint az Oszmán Birodalom felemelkedését és hadseregét. A szép kiállítású könyv százharminc év hadi krónikájából azokat a legjellemzőbb ütközeteket, ostromokat, csatákat tárgyalja, amelyeket a Magyar Királyság egy olyan hatalom ellen vívott, amely katonailag valamennyi európai kortársánál erősebb volt, és amely folyamatos hódításra rendezkedett be.
Magyarország minden erejét megfeszítve kényszerült felvenni az egyenlőtlen küzdelmet, amely kezdettől fogva súlyos vereségekkel és végső bukással fenyegetett. Zsigmond és Mátyás csupán feltartóztathatták, késleltethették az oszmán előrenyomulást.
Mátyás királynak az osztrákokkal vívott csatái megmutatták, hogy a hasonló társadalmi és katonai berendezkedésű ellenfelekkel szemben a magyar hadak nem játszottak alárendelt szerepet. Az Oszmán Birodalom ekkor olyan erős hadsereggel rendelkezett, hogy még a középkori Magyarországnál sokkal erősebb Habsburg Birodalomnak is közel kétszáz évébe telt, amíg az oszmán hatalmat sikerült végleg megroppantania.

Mindennek fényében a középkori Magyar Királyság hősies küzdelme a vereségek dacára is csak elismerést érdemel. Ez a könyv - közel kétszáz illusztrációval, térképekkel, életrajzokkal és a fennmaradt korabeli forrásokból vett idézetekkel - ennek a küzdelemnek a bemutatására vállalkozik.