"Látod-e, egyre kövérebb a hold, / pedig a múltkor szépen lefogyott, / könnyen ugrált, és vígan lépkedett, / a nagy gyorsan kidobta a mérleget, / most pedig csak áll a tükör előtt, / s nézi, hogy mekkora pocakja nőtt..."
A szerző ebben a gyermekeknek szóló verseskötetben az állatok és a természet világából meríti témáit, az elénk varázsolt élőlényeket, természeti jelenségeket sokszor ruházza fel emberi tulajdonságokkal. Markó Béla elsődleges célja a szórakoztatás, nem kíván nevelni, nem tanmeséket ír, hanem egyszerű képeket, cselekvéseket jelenít meg: a versek egyik csoportjában kiragadja a természet egyes elemeit, amelyek aztán önálló életre kelnek (Meggyfám csősze; Léggömb; Kicsi fekete ördög; A kint felejtett hóember). Egy másik verstípusban pedig inkább a látvány, a természeti világ egy-egy pillanata a lényeges:
"Itt az ősz, s most ment el / mindenkinek az esze, / meleg bundájából kibújik, / s pucéran illeg-billeg a gesztenye." (Bolond idő)