A kézikönyv, az nem a lábikönyv ellentéte. Nem csak azt jelenti, hogy orr vagy fül helyett kézzel kell lapozgatni. A kézikönyvbe szinte minden tudnivaló belefér. Belegyömöszölhető majdnem az egész világ. Ijjas Tamás ilyen kézikönyvet írt. Benne van egy kislány és egy kisfiú teljes világa, ahogy a bőröndben apu ölelése. Ahogy az unokák elől elrejtett puskában száz halál. Ahogy az álomban egy ijesztő róka. Ahogy az ijedtségben sok-sok szépség. Itt megtudhatjuk, hogy a gyerekek nem apu hasából bújnak elő. Hogy a szánkó csak télen él, nyáron lehetetlen hóval etetni. Hogy ha sokat hisztizünk, bejön egy fóka a szobánkba, és lemossa az arcunkat hideg vízzel. Hogy az a jó bátyus, aki csak úgy csinál, mintha megenne (hami-nyami). És, hogy nem baj, ha kicsúfolnak az óvodában, amiért nem tudunk repülni. Attól még simán kibonthatjuk szárnyainkat, és hazaszállhatunk.