Fellinger Károly az ötvenedik születésnapját hatodik gyermekverskötetével ünnepli. Úgy is mondhatnánk, stílusosan teszi: azzal az elgondolt gyerekhaddal tart ünnepet, akik az évek során – az Égig érő vadkörtefáktól a Mákom van című könyvéig – együtt játszódtak, örvendeztek és ördöngőztek, együtt álmodoztak, csodálóztak és mókáztak, egyszóval együtt érlelődtek a költővel.

A kötet címe Morzsabál. E különös szó a mátyusföldiek elmés leleménye – a földre hullott kenyérmorzsát ellepő hangyaboly önfeledt nyüzsgését, dáridóját nevezi így a népnyelv. Ez a nyüzsgés és dáridó jellemzi a Morzsabál verseit is, ugratóiban, bújócskáiban, találósaiban, füllentőiben, kópéságaiban – ahogy illik – minden megtörténhet és meg is történik. A falánk tűznek szálka akad a torkán, a pók legyek szószója lesz, a lajhár sportot űz a lustaságból, a csiga kifut az időből, birkasajtot árul a Nagymedve, a kamasz szél miatt mákvihar keveredik, a béka kákán is csomót keres, a pók gyereke a világhálón lóg, a hulló hárslevelek névkártyákká lesznek. a kutya pedig ördögszekéren lovagolva osztogatja az észt – egyszóval áll a „morzsabál”.
Gyenes Gábor illusztrációival