A két gyermekanalitikus szerző – sokéves gyógyítói tapasztalata alapján – arról győződött meg, hogy a gyermek/serdülő-terápiákban szokásos kapcsolattartás a szülőkkel nem megfelelő, illetve nem elégséges a sikeres kezeléshez. A terápia kettős céljának teljesülése érdekében a szokványos, a szülőket csupán adatforrásnak tekintő konzultáció helyett, olyan modellt alakított ki, amely figyelembe veszi és befolyásolni képes ezt a nagyon összetett, sokrétű és életre szóló összefonódást. Meggyőzően bizonyítják, hogy a szülők hangsúlyos bevonása a terápia minden szakaszában rendkívüli hasznokkal jár. Nem csak a kezelési javallat előhívását és az analízis fenntartását segíti elő, hanem különösen hasznos az analízisek idő előtti befejeződésének megelőzésében.