Az 1991-es Gondolat Kiadónál megjelent magyar nyelvű kiadás átdolgozott kiadása.
A kisgyerekeket nagyon érdekli a nagyvilág, tudásszomjuk szinte végtelen. Ez az energia az iskoláskorban sem vész el, csak átalakul. Sok gyerek számára az iskolában a túlélés, a ku­darckerülés lesz a fő cél, nem pedig a kíváncsiság kielégítése.
De miért jelent kudarcélményt sok gyerek számára az iskola? Mi az oka, hogy rengeteg gyerek unatkozik, feszeng, retteg az órákon, és alig tanul valamit? Mi történik valójában az osz­tályteremben? Hogy lesz az egyik gyerekből "jó", a másikból pedig "rossz tanuló"? Mi jár a gyerekek és a tanár fejében? Miért nem tudják a tanulók kibontakoztatni a képességeiket?
Az amerikai John Holt (1927-85) egész tanári pályáján, és később, a radikális iskolareform egyik fő képviselőjeként ezek­re a kérdésekre próbált választ találni. Megfigyelései alapján arra a következtetésre jutott, hogy a hiba nem a gyerekekben, hanem a rendszer sajátosságaiban van. Így az iskola gyakran nem segíti a gyerekek intellektuális fejlődését, hanem - még kimondani is nehéz - egyenesen elbutítja őket.
Ráadásul nem csupán a bukdácsoló gyerekek vallanak kudar­cot, hanem a közepes, jó és jeles tanulók túlnyomó többsége is, legalábbis abban az értelemben, hogy szellemi és kreatív képességeiknek csupán egy töredékét tudják kiaknázni, fruszt­ráltak, nem lelnek örömet a tanulásban.
Ha Holt könyve segítségével megértjük, mi is történik a tan­teremben, akkor új utakon indulhatunk el, és talán közelebb jutunk a megoldáshoz is.