Gyermekorvosi tevékenységünk legizgalmasabb kihívása a hozzánk forduló édesanya aggódással előadott panaszai mögött a beteg gyermek pontos kórisméjének felállítása. A jó gyermekorvos nemcsak szakszerűen, türelmesen, célratörően kérdez, hanem közben sorra veszi a hasonló tüneteket okozó betegségeket, rangsorol közöttük, elkülöníti a fontosabbat és a gyakoribbat a ritkától és a jelentéktelentől.
Az elkülönítő kórisme még nem jelenti a pontos diagnózist. Ám alapja annak a gondosságnak, amellyel az orvos minden lehetőséget számba vesz, s végül eljut a diagnózishoz. A panaszok okát akkor tudjuk igazán felderíteni, ha hasonló tünetekkel járó és szóba jövő egyéb diagnózisok közül egy döntéshozatali eljárás során a kórképre legjellemzőbb panaszokat és tüneteket, ill. laboratóriumi eltéréseket egyetlen klinikai képpel tudjuk összekapcsolni.

A gyermekorvoslásnak is központi eleme a differenciáldiagnosztika. Segíti a gyermekgyógyászat oktatását, a szakorvossá válást, és a mindennapok orvosi gyakorlatában a helyes és sikeres gyermekorvosi munkát. A „Gyermekorvosi differenciáldiagnosztika” ezt kívánja szolgálni. Az általános tünetek és válogatott laboratóriumi eltérések mellett tárgyalja a szervspecifikus tünetek és kórképek szétválasztását. A klinikai áttekintés mellett az elkülönítést segítő vizsgálatokra is ajánlásokat ad.